1. az o hosszú párja.

2. ennek írásjegye (ó, ó). | <rövidítésként:>. ▸ ó

1. irod ódon, ősi.

2. irod elavult.

3. nép nem ez évi <termés(ű) >. az ó vörösborból adj, ne az újból!

[ fgr ]

1. <fájdalom, szomorúság, vágyódás, félelem kif-ére.> ó, de kár!; ó jaj!

2. <csodálkozás, tetszés, öröm kif-ére.> ó, hát ez remek!

3. <udvariassági kif-ek bevezetésére.> ó, bocsánat! | irod <megszólítás előtt, kül. kérést, könyörgést kifejező m-ban.> ó, emberek!

[hangkit]

1. sorsunkat alakító, akaratunktól független, véletlen(nek látszó) esemény(ek), körülmény(ek sora). forgandó szerencse.

2. sorsunkra kedvezően ható, ezt jóra fordító körülmény(ek sora). szerencséje van; ▸ szerencse fel jó szerencsét ▸ sok szerencsét járj szerencsével | <kif-ekben:> kedvező (véletlen) körülmény. szerencse, hogy ...

3. a boldogulás (lehetősége). elszalasztja a szerencséjét. | kiv kedvező, előnyös alkalom a férjhezmenésre v. ritk. a nősülésre. szerencséje akad.

4. <udvariassági kif-ekben.> ▸ van szerencsém ▸ volt szerencsém ▸ kihez van szerencsém? ▸ legyen máskor is szerencsém ▸ nincs szerencsém őt ismerni

5. ▸ szerencsét mond

[ déli szláv ]

1. felül v. magas(abb)an levő helyre. fel az emeletre; fel a polcra. | valaminek a teteje irányába(n). hegynek fel. | ▸ fel és alá fel és le fel s alá járkál.

2. a vízfolyással ellenkező irányban. fel a tiszán.

3. északi irányba(n). pesttől fel vácig.

4. vidékhez képest vmely nagyobb városba, kül. a fővárosba. fel pestre.

5. zene a magasabb hangok felé. fel a c-ig.

6. értékrendben, rangsorban vmely magasabb fokon levőhöz, ill. levőig. fel a minisztériumig.

7. nép fenn. | ▸ fel van valamivel | ▸ mire fel? | ▸ arra erre fel

8. (msz-szerűen) <tevékenységre buzdító felszólításként.> munkára fel! | ▸ fel valamivel! ▸ fel a fejjel! ▸ fel a kezekkel!

1. magasabban levő helyre, annak irányába. felszáll, feltekint, felküld. | északi irányba(n). felutazik [borsodba]. | vmely központi v. rangban magasabb helyre. felterjeszt. | <jelentéstömörítő igékben.> felsegít.

2. úgy, hogy valakinek, valaminek alsó része felülre kerül(jön) v. függőleges helyzetéből vízszintesbe fordul(jon), borul(jon). feldől, felrúg.

3. rögzítve valamin v. valamire. felvarr, feljegyez.

4. kiemelkedést, domborulatot, térbeli növekedést előidézve. feldagad, felhizlal. | egy halomba, csoportba gyűlve, gyűjtve. felgyülemlik, felhalmoz.

5. mennyiségi növekedést, fokozódást elérve v. előidézve. felgyorsul, felfűt.

6. úgy, hogy valaki, valami érzékelhetővé, láthatóvá, ill. ismertté, tudottá válik. felbukkan, felfedez.

7. éber állapotba, öntudatra jutva, ill. ezt előidézve. felriaszt. | <jelentéstömörítő igékben.> felcsenget.

8. indulatos lelkiállapotba jutva, ill. ezt előidézve. felháborodik, felbőszít.

9. rést, nyílást előidézve. felhasad; felkarcol. | valaminek merevebb, tömörebb eredeti állapotát megbontva, meglazítva. felenged [a fagy]; fellazít.

10. valakit, valamit (teljesen, bőségesen) fölszerelve, ellátva valamivel. felruház, felhatalmaz.

11. <egyetlen mozzanatból álló cselekvés, történés megnevezésében, ill. vmely cselekvés, történés kezdő mozzanatának kif-ére.> felsír, felvillan.

12. <cselekvés, folyamat beteljesülésének, befejeződésének kif-ére.> felvirrad, felsorol. | <annak kif-ére, hogy vmely cselekvés, folyamat befejeződésekor valami elfogy, eltűnik, ill. hogy a cselekvés valaminek (rendsz. szennyeződésnek) az eltüntetésére irányul.> felszárad, felmos.

13. <egyéb jelentésmódosító szerepekben.> felköszönt, felügyel, felolvas.

14. <megismételve a cselekvés, történés ismételt voltának kif-ére.> fel-feldob.

1. kívánalma(in)knak, ill. rendeltetésének, hivatásának megfelelő. jó idő, iskola, orvos; jó lesz a termés. | (esztétikai) igényünknek, vmely szabálynak megfelelő. jó film; jó ízlés; ▸ jó vicc! ▸ jó valakinél | érvényes, használható. jó ez a jegy? | <köszönésben, udvariassági kif-ekben.> jó napot! | (állítm-ként) alkalmas valamire, valaminek. ez csak arra jó, hogy ...

2. kellemes, kedvünkre való. jó íz, hangulat. | kedvező v. ezt ígérő, jelző. jó hír.

3. erkölcsi követelménye(in)knek megfelelő. jó útra tér. | megbízható, biztos. jó kézben van. | ▸ jó valakinek valamennyi összegig összegre

4. jószívű, jóindulatú, gyengéd érzésű. jó valakihez. ▸ olyan jó, mint egy a falat kenyér | kifogástalan magaviseletű <gyermek>. | egyetértésen, jóindulaton alapuló <viszony>. jó szomszédság.

5. a társadalmi szokásoknak megfelelő. jó modor. | bizonyos megbecsülést élvező (, előkelő). jobb család.

6. rég is tisztelt, tiszteletre méltó. édes jó anyám! | <lekicsinylő megszólításban v. megnevezésben.> nézze, jó uram!

7. isk a jelesnél egy fokkal gyengébb <osztályzat>.

8. jókora, elég sok. jó adag; jó pénzért. | hsz-szerűen nagyon. jó sokáig. | hsz-szerűen ▸ egy jót jót alszik. ▸ olyan , hogy jobb se kell úgy , hogy jobban se kell

9. hsz-szerűen <ráhagyás, igenlés kif-ére.> jó, nem bánom; jó, jó, ha ...

1. az erkölcsi elveknek megfelelő dolog. jót cselekszik.

2. jó ember. | kiváló ember. népünk legjobbjai.

3. jó dolog, kül. kedvező helyzet, viszony. ▸ jóban van valakivel ▸ elég volt sok is a jóból ▸ jót tesz valakinek, valaminek ▸ minden jót kívánok

4. isk a jelesnél egy fokkal gyengébb osztályzat. jót kap.

5. gúny éppenséggel nem a megfelelő személy. jótól kérdi!

1. sorsunkat alakító, akaratunktól független, véletlen(nek látszó) esemény(ek), körülmény(ek sora). forgandó szerencse.

2. sorsunkra kedvezően ható, ezt jóra fordító körülmény(ek sora). szerencséje van; ▸ szerencse fel jó szerencsét ▸ sok szerencsét járj szerencsével | <kif-ekben:> kedvező (véletlen) körülmény. szerencse, hogy ...

3. a boldogulás (lehetősége). elszalasztja a szerencséjét. | kiv kedvező, előnyös alkalom a férjhezmenésre v. ritk. a nősülésre. szerencséje akad.

4. <udvariassági kif-ekben.> ▸ van szerencsém ▸ volt szerencsém ▸ kihez van szerencsém? ▸ legyen máskor is szerencsém ▸ nincs szerencsém őt ismerni

5. ▸ szerencsét mond

[ déli szláv ]

I. tárgyrag

II. hat értelmű tárgy ragja

1. (tn igéhez) <azon tulajdonság kif-ére, hogy valaki, valami elvégzett vmely cselekvést, történt vele valami.> [messziről] jött [vándor]; ledőlt [fal]. | (mn-ként) fejlett [ember]; főtt [étel].

2. (ts igéhez) <azon tulajdonság kif-ére, hogy valakivel, valamivel csináltak valamit.> kitüntetett [diák]; kilőtt [nyíl]. | (mn-ként) lőtt [vad], zárt [ajtó].

3. (ts igéhez, mn-ként is ) <azon tulajdonság kif-ére, hogy valakivel, valamivel tesznek valamit.> ünnepelt [író].